kezdem azthinni napról napra, hogy egyre negatívabb..puffogósabb és belsőleg elcseszett személlyé válok. összes jó és szerethető tulajdonságát elveszítve valahol az útszéli hóban. régen, mintha kedvesebb lettem volna..és több szimpátia szorult volna belém az emberek felé. most kb. olyan semmilyen. eddig se tudtam kötődni valami sok emberhez...és most úgyérzem végképp nem tudnák. talán csak félek, hogy elhagynak...mindig egyedül voltam. és mostse vesznek sokan körül...igaz barátot is..néha szimplán alkalminak érzem. annyira..annyira egyedül érzem magam...lehet, hogy taszítok mindenkit..ami tudom, hogy az én hibám. de szeretnék jobbá vállni...de ha menne is..és megkedvelnék több mindenkit..mi lesz ha eltünnek? gyűlölök kötődni bármihez is. és az kötődéssel jár...de ha megszakad..akkor..akkor mi lesz velem? egyedül? megint? pont, mint régen...összezavarodtam. olyan szánalmasnak érzem magam...
minden összedőlni látszik. itthon is rengeteg veszekedés...és mindig én vagyok a hibás. mindig mindenben...tényleg az én hibám?:o
a szerelmemre is hamar kiakadok..néha alaptalanul. félek, hogy ő vele sem lesz mindig jó minden..bár tudom, hogy szeretem. de áááhh..érzelmi körforhalomnak érzem magam. azthisszem túlkombinálok dolgokat. csupán javítanom kell magamon..és még inkább önmagamnak lenni...és nyitottabbnak...itthont elviselni. és a többi és a többi. ~mostis fölösen nyafogtam...rajtam múlik. akkor olyanná válok, amilyet akarok...ha pedig minden ál lesz körülöttem..akkoris. kötődni pedig, akármenynire is szeretnék..az még mindig félő. de majd ráérek később filózni rajta. most az álomén elérése a céél.*-*menni foog. igeeen.igeeeen.X"D ez egy mrobid bejegyzés lett.o.Otökellentétes érzések már megint...mint legtöbbször.omg.: P